Bernáthegyi kutyus 

A bernáthegyi kutya származása nem tisztázott, de igen ősi fajta, valószínűleg a tibeti dog leszármazottja. Évszázadokon keresztül életmentésre tenyésztették és nevelték az Alpok hóborította hatalmas hegyei között. A Hospice du Grand Saint Bernard menedékhely Európa egyik legmagasabban fekvő és legősibb települése. Az ókori rómaiak idejében Jupiter temploma állt itt. A később szentté avatott Mentoni Bernard építette újjá, hogy menedéket nyújtson a zarándokoknak és azoknak a szegény embereknek, akik gyalog keltek át a hágón. Ebben a Szent Bernátról elnevezett kolostorban évszázadokig használták vezető- és őrkutyaként a nagy hóban, lavinaomlásban elveszett emberek megsegítésére, innen kapta a nevét is a fajta. (Később, hogy állóképességét növeljék, újfundlandival keresztezték.)

Az első feljegyzés erről 1707-ből származik, de ennél már hamarabb ott voltak a bernáthegyi kutyák. A korabeli krónikák így írnak róluk: "Csodálatos ebeket tenyésztettek itt, amelyek rendkívül bölcsek, szimatuk fantasztikusan éles, és gyakran még a 8-10 m mély hó alól is kimentik az embert."

A valaha élt leghíresebb bernáthegyi kutya Barry volt. Ez az eb az 1810-es évek közepén egymaga 41 embert mentett ki a hó alól. A sors kegyetlen fintora, hogy éppen mentési munka közben pusztult el: egy általa kimentett ember vadállatnak vélte és lelőtte. Barry emlékére szobrot emeltek, a testét pedig a berni múzeumban állították ki.

Az utóbbi időben a lavinaomlások mentési feladataiban a bernáthegyit kezdi kiszorítani a német juhászkutya, mert kevesebb költséggel tartható és könnyebben szállítható (helikopteren) a mentés színhelyére.